Biofeedback és neurofeedback fogalomtár
A biofeedback és neurofeedback legfontosabb rövidítései, szakkifejezései és definíciói-közérthetően.
A biofeedback és neurofeedback legfontosabb rövidítései, szakkifejezései és definíciói-közérthetően.
Keress rá egy fogalomra, vagy ugorj az ABC sáv segítségével a kívánt betűhöz.
A tréning során a visszajelzési küszöb (threshold) automatikusan igazodik a kliens aktuális teljesítményéhez, hogy a feladat mindig kellően kihívást jelentő, de elérhető maradjon.
A tréning legelején rögzített, beavatkozás nélküli mérés, amely megmutatja az adott élettani paraméter (pl. légzésszám, bőrvezetőképesség) nyugalmi szintjét, és viszonyítási alapként szolgál a további méréseknél.
8–12 Hz közötti agyi elektromos aktivitás, amely jellemzően nyugodt, éber, csukott szemű állapotban jelenik meg, és gyakran a relaxáció egyik jelzőjeként értelmezik.
A mérést zavaró, nem az adott élettani jelből származó jel (pl. izommozgás, szemmozgás, elektróda elmozdulása), amelyet a kiértékelés előtt azonosítani és lehetőleg kiszűrni szükséges.
A szervezet önkéntelen működéseit (pl. szívverés, légzés, emésztés) szabályozó idegrendszeri alrendszer, amely szimpatikus és paraszimpatikus ágra osztható.
13–30 Hz közötti agyi elektromos aktivitás, amely éber, aktív gondolkodási állapothoz, koncentrációhoz kapcsolódik.
Olyan módszer, amely a test fiziológiai működéséről (pl. szívritmus, légzés, izomfeszülés) valós idejű, érzékelhető visszajelzést ad, hogy a személy megtanulhassa tudatosan befolyásolni ezeket a folyamatokat.
A perifériás bőrhőmérséklet (jellemzően az ujjbegyeken mért) változásának visszajelzésén alapuló módszer, amely a perifériás vérkeringés és a relaxációs állapot összefüggésére épül.
A bőr elektromos vezetőképességének mérése, amely az izzadságmirigyek aktivitásán keresztül a szimpatikus idegrendszer és az érzelmi/stressz-állapot indikátora.
Az élettani ritmusok – jellemzően a szívritmus, a légzés és a vérnyomás – összehangolt, hullámszerű ingadozása, amely gyakran a rezonancia-frekvenciás légzés hatására alakul ki.
0,5–4 Hz közötti, legalacsonyabb frekvenciájú agyi elektromos aktivitás, amely jellemzően a mélyalvás állapotában dominál.
A testfelszínre helyezett érzékelő, amely az élettani jelet (pl. EEG, EMG) a mérőműszer felé továbbítja.
Az izmok elektromos aktivitásának mérésén alapuló módszer, amely az izomfeszülés tudatos csökkentésének megtanulására szolgál.
30 Hz feletti, magas frekvenciájú agyi elektromos aktivitás, amelyet gyakran magasabb szintű kognitív feldolgozással, figyelemmel hoznak összefüggésbe.
A szükségesnél mélyebb vagy gyorsabb légzés, amely a vér szén-dioxid-szintjének csökkenéséhez, és ennek következtében szédüléshez, szorongásérzéshez vezethet.
A szervezet belső egyensúlyának (pl. hőmérséklet, pH, vérnyomás) fenntartására irányuló önszabályozó folyamat.
Az a folyamat, amelynek során az egyén – gyakran biofeedback vagy neurofeedback segítségével – megtanulja tudatosan befolyásolni saját élettani vagy agyi működését.
A kismedencei izomzat (pl. gátizom) működésének visszajelzésén alapuló módszer, amelyet többek között inkontinencia vagy fájdalom szindrómák esetén alkalmaznak.
Egy egyénre szabott, jellemzően percenkénti 4,5–6,5 légvétel körüli légzési ütem, amely a szívritmus-variabilitás maximalizálásához és a szívritmus–légzés összehangolásához vezet.
A légzés mintázatának (mélység, ütem, hely) valós idejű visszajelzésén alapuló módszer, amely a hatékonyabb, rekeszizom alapú légzés kialakítását segíti.
Az agy elektromos aktivitásának (EEG) valós idejű mérésén és visszajelzésén alapuló módszer, amelynek célja az agyműködés önszabályozásának megtanulása.
Tanuláselméleti alapelv, amely szerint egy viselkedés gyakorisága nő, ha azt pozitív megerősítés (pl. vizuális vagy hangos visszajelzés) követi – ez a biofeedback és neurofeedback tanulási mechanizmusának egyik alapja.
Az autonóm idegrendszer „pihenj és emészts" ága, amely a nyugalmi, regenerációs folyamatokért (pl. lassabb szívritmus, emésztés) felelős.
Az agyi elektromos aktivitás számítógépes elemzése, amely az agy különböző területeinek és frekvenciasávjainak aktivitását statisztikailag hasonlítja normatív adatbázisokhoz.
A rekeszizom aktív bevonásával történő, mély hasi légzés, amely elősegíti a paraszimpatikus idegrendszer aktiválódását és a relaxációt.
A szervezet szimpatikus idegrendszer által vezérelt, veszélyre adott gyors élettani reakciója (pl. megemelkedett szívritmus, izomfeszülés), amely felkészíti a testet a cselekvésre.
Az élettani jel érzékelésére szolgáló eszköz (pl. hőmérséklet-, GSR- vagy légzésérzékelő), amely az adatot a biofeedback/neurofeedback rendszer felé továbbítja.
Az autonóm idegrendszer „harcolj vagy menekülj" ága, amely stressz vagy veszély esetén aktiválódik, és felkészíti a szervezetet a gyors reagálásra.
Az egymást követő szívverések közötti időköz természetes ingadozása, amely az autonóm idegrendszer rugalmasságának és alkalmazkodóképességének egyik fontos mutatója.
4–8 Hz közötti agyi elektromos aktivitás, amely jellemzően mély relaxációhoz, elalvás előtti állapothoz vagy meditatív tudatállapotokhoz kapcsolódik.
A bolygóideg (nervus vagus) aktivitásának mértéke, amely a paraszimpatikus idegrendszer működésének egyik mutatója, és összefügg a szívfrekvencia-variabilitással.
Az a folyamat, amelynek során egy rendszer (pl. az emberi test) kimenete (pl. élettani jel) visszahat a rendszer működésére – a biofeedback ezen elv tudatos, technológiával támogatott alkalmazása.
Nincs a keresésnek megfelelő fogalom. Próbálj más kifejezést!
Legyél az elsők között, aki értesül a biofeedback és neurofeedback legfrissebb híreiről – és kérdezz bátran szakértőinktől zárt Facebook csoportunkban!