Bevezetés

Az irritábilis bél szindróma (IBS) és egyéb funkcionális emésztőrendszeri zavarok világszerte emberek millióinak életminőségét rontják. A megszokott orvosi kezelések gyakran nem hoznak tartós enyhülést, mivel a tünetek hátterében szoros vegetatív idegrendszeri reakciók, a krónikus stressz és a mellkasi légzési minták állnak. A mély, lassú rekeszizomlégzés képes aktiválni a paraszimpatikus idegrendszert, helyreállítani a hasüregi keringést és serkenteni a perisztaltikát, ezzel gyógyszerek nélkül biztosítva a gyógyulást és regenerációt.

Tartalomjegyzék

1. Az IBS élettani háttere és a konvencionális kezelések korlátai
2. Evolúciós válaszreakciók: A fight-or-flight állapot és a hasi merevség
3. A rekeszizomlégzés anatómiája és hatásmechanizmusa a bélrendszerre
4. Mit tehetünk az IBS tüneteinek csökkentése érdekében?
5. A rekeszizomlégzés helyes elsajátítása lépésről lépésre

Az IBS élettani háttere és a konvencionális kezelések korlátai

Az irritábilis bél szindróma (IBS) a lakosság 7–21%-át érintő krónikus állapot, amelynek fő tünetei közé tartozik a hasi görcs, az alhasi fájdalom, a puffadás, a székrekedés és a hasmenés (Chey et al., 2015). Gyermekeknél ennek előfutára a visszatérő hasi fájdalom, amely a iskoláskorúak 0,3–19%-át érinti (Chitkara et al., 2005). Mindkét kórkép úgynevezett funkcionális betegség, mivel szervi ok nem mutatható ki a hátterükben.

A hagyományos orvosi kezelések -mint az életmódbeli tanácsadás, az étrendi megszorítások vagy a gyógyszeres terápiák-sok esetben hatástalannak bizonyulnak a panaszok megszüntetésében (Chey et al., 2015). Ezzel szemben a kiegészítő és alternatív megközelítések, mint a relaxációs technikák és a kognitív terápia, bizonyítottan eredményesebbek (Vlieger et al., 2008). A legújabb kutatások szerint a szívfrekvencia-variabilitás (HRV) tréning a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszeri egyensúly helyreállításával sikeresen alkalmazható a funkcionális hasi fájdalmak kezelésében (Sowder et al., 2010).

Evolúciós válaszreakciók: Az üss vagy fuss állapot és a hasi merevség

Evolúciós szempontból a szervezetünk arra rendezkedett be, hogy fenyegetés esetén az üss vagy fuss válaszreakciót aktiválja. Ahogy Robert Sapolsky (2004) megfogalmazta: „Miért emésztene a szervezet, ha közben ő maga válhat valaki más ebédjévé?”

Napjainkban a ragadozók helyett a határidők, a munkahelyi és családi konfliktusok, valamint a negatív mentális minták váltják ki ugyanezt az élettani választ. Amikor a szervezet fenyegetést észlel:

• A véráramlás elterelődik a hasüregi szervektől a nagy mozgatóizmok felé.
• A perisztaltika (a bélmozgás) lelassul vagy leáll.
• A hasizomzat reflexesen megfeszül.
• A légzés átvált mellső/mellkasi légzésre, ami növeli a hiperventiláció (azaz olyan állapot, amikor valaki a szükségesnél gyorsabban lélegzik) kockázatát.

Az IBS-ben, kontaminált bél szindrómában (SIBO) és szorongásban szenvedő páciensek döntő többsége felületesen, azaz “mellkasba” lélegzik. Hascsikarás vagy mentruációs görcsök esetén a test védelmi pozícióba (összegörnyedésbe) húzódik, ami gátolhatja a regenerációt (Gibney & Peper, 2003). Ez a védelmi tartás csökkenti a szívfrekvencia-variabilitást, akadályozza a vénás vér- és nyirokkeringést a hasüregben, és meggátolja a normális emésztést.

A rekeszizomlégzés anatómiája és hatásmechanizmusa a bélrendszerre

Az emésztés és a sejtek regenerációja kizárólag akkor mehet végbe, amikor a szervezet biztonságban érzi magát.

A lassú, erőfeszítés nélküli rekeszizomlégzés során:

1. Belégzéskor a rekeszizom lefelé mozdul, lefelé nyomja a hasi szerveket, így a hasfal kitágul, a medencefenék izomzata pedig elernyed.
2. Kilégzéskor a medencefenéki és a ferde/haránt hasizmok enyhén összehúzódnak, emelve a hasüregi tartalmat, miközben a rekeszizom ellazul és felemelkedik, kinyomva a levegőt.

Ez a természetes mozgás masszírozza a bélrendszert, fokozza a hasüregi vérkeringést és a nyirokáramlást. A lassú légzési ritmus (ami általában percenként 5–7 légzést jelent) csökkenti az idegrendszeri éberséget, növeli a vagus tónust (azaz a bolygóideg aktivitását), és beindítja a bélperisztaltikát, amit a meginduló bélhangok és a hasi melegségérzet is jelez (Peper et al., 2016).

Mit tehetünk az IBS tüneteinek csökkentése érdekében?

Számos tényező váltja ki és befolyásolja az IBS-t. Ezek egy része felett rendelkezünk ellenőrzéssel, míg mások felett -mint például a genetikai adottságok-nem. Ezen javaslatok célja kifejezetten a táplálkozáson túl azon tényezőkre összpontosítani, amelyeket képesek vagyunk befolyásolni, csökkentve ezáltal a tápcsatornát negatívan érintő kockázatokat.

• Energianapló vezetése: Vezess energianaplót a szubjektív energiaszintet csökkentő, illetve növelő szituációk azonosítására!
• A biztonságérzet megteremtése:
  Amíg nem érezzük magunkat biztonságban, a stressz nem csak mentálisan hat ránk, hanem a bélrendszert is érinti. Érdemes a következő kérdéseket feltárni:
  • Mit jelent számomra a biztonság?
  • Honnan ismerem fel, hogy nem érzem magam biztonságban?
  • Mit tudok tenni, hogy biztonságban érezzem magam?
  • Ki vagy mi tud engem támogatni ebben?
• Rendszeres regenerációs szünetek: A megszakítás nélkül pörgő világunkban a számtalan folyamatos kötelezettség miatt észrevétlenül is állandó készenléti állapotban vagyunk, és nem engedélyezzük magunknak a pihenést és a feltöltődést a regenerálódáshoz. A nap folyamán-a munkahelyén és otthon is-figyelje meg önmagát! 
• A lélegzés megfigyelése: Helyezd egyik kezed az alhasadra, a másikat a mellkasodra, és vegyél egy mély levegőt. Ha a mellkasod megemelkedik, de a hasfal nem tágul ki, akkor nem rekeszizommal lélegzel.
• A testtartás korrekciója: Kerüljük az görnyedt testtartást. Az egyenes, nyitott ülő- és állóhelyzet teret biztosít a hasüregnek a táguláshoz belégzéskor.